„kitűnő berlini indie-pop-house kultuszegyüttes” 

 ZEF SIDE is the best side.

A facebook egy jó vagy rossz tulajdonsága, hogy olyan mint egy nagy házibuli az összes barátoddal, családtagoddal, ismerősöddel és munkatársaddal. Tele van mókával az egész, becsatlakozhatsz mindenféle érdekes beszélgetésbe amint görgetsz ide-oda és aztán csak lazán odakommentelsz valamit. Nade ott vannak azok az emberek akik neked kicsit szervilisek, akiket ha meglátsz sírva szaladnál ki nem csak a virtuális közösségiportálról, de a világból is. Ez a cikk róluk szól.

Engedjétek meg, hogy szerény felháborodásomnak adjak hangot. Van itt egy nagyon kemény cikk arról, hogy valójában mi az amivel etetnek minket (merthogy biztosan nem táplálnak az fix). A cikk magáért beszél. Az eredeti verzió itt található. Ja és ha akarsz valami jóízűt enni még ma, akkor inkább ne olvasd el szerintem! :)

"Ne ámítsuk magunkat! Aki reggelire "kakaóitalt" iszik, a laboratórium ízeit nyeli, aki eperjoghurtot kanalaz, fűrészport fal, aki bolti citromlevet tesz a teába, az a penészgomba "váladékát" kapja, bármennyire tiltakozik is. Az édeset idomított baktériumok "köpik ki", a savanyú a mikroorganizmusok "izzadmánya".

Érzékeinket (észrevétlenül) manipulálja egy világhatalommá szerveződött maffia, az ízipar, s laboratóriumokban előállított (titkos) aromákkal, ízfokozókkal megváltoztatja ízlelésünket. Veszélyben az ízlés szabadsága, a kulináris önrendelkezés joga. Nem azt esszük, amit enni vélünk. Mert semmi sem az, aminek látszik. Az eperaromát egy Holzmindenben székelő német aromagyár állítja elő ausztrál fűrészpor, alkohol, víz és néhány titkos összetevő keverékéből. (A Föld teljes epertermése az "eperből" készült fagylaltok, joghurtok, desszertek mennyiségének egy százalékát sem fedezné!)

Egy amerikai konszern baktériumból kávétejszínt és krémsajtot varázsol, egy másik vörös áfonyából cseresznyét, ricinusolajból őszibarack-aromát. Az Athlon nevű cég (nem vicc!) madártollból péksüteményt, a General Foods vízből, fehérjéből és gyanús zsiradékból műszalonnát. A Procter and Gamble nevű amerikai vállalat még a gyapotszálat (pamutot) is fogyaszthatóvá teszi: a növény rostjaiból kenyeret sütnek. Az ízek e szép új világában a menthenthiol nevű vegyület a grépfrút, az acetyl-pyrolin egyik változata a ropogós kenyérhéj, a filberton a mogyoróíz illúziójáért felel.

Mint a Mátrix című filmben. Nem eperjoghurtot eszünk, hanem vizet mesterséges illúziókkal. A szagok és ízek e virtuális valóságában már a füstölt sonka és lazac sem eredeti: napjainkban a húsgyárak "folyékony füstöt", azaz műfüstöt használnak, amiben 30-90 másodperc alatt meg lehet "füstölni" a terméket. Ráadásul a vásárlókat mézédes hazugságokkal etetik, a Danone Actimel "szuperegészséges" joghurtital egyszerre tartalmaz két (veszélyesnek tartott) édesítőszert, aszpartámot és K-aceszulfámot is.

A csalafinta íztrükkök aztán megteszik a magukét, aki gyerekkorától hozzászokott a víz-, szén-dioxid-, karamell-, foszforsav-, citromsav-, nátriumbenzoát-, koffeintartalmú italhoz (ez a kólák összetétele), annak az igazi bodzaszörp ízetlen. Az élelmiszeripar tehát "maszkírozza" az ízeket, ha kell, korrigálja és retusálja őket (mint Sztálin környezetét a korabeli fotókon), hozzászoktat bennünket a kémiai édesítőszerek, ízfokozók, sűrítőanyagok ízéhez, reklámokkal és aromákkal etet, ízfüggővé tesz.

Korunkban húszezer élelmiszeradalékot forgalmaznak (köztük hétezer aromát). E titokzatos porocskák és folyadékok nélkül, melyek összetevőit (üzleti titokra hivatkozva) sokszor még az ételre allergiás gyerekek orvosainak sem árulják el, az élelmiszer-ipari termékek többsége élvezhetetlen és eladhatatlan lenne. Az íz az ételek lelke. Aki az ízeket befolyásolja, életünket manipulálja. Ráadásul az íz nem csak ízlés dolga. Az íz legfontosabb funkciója a táplálék ellenőrzése. Figyelmeztetés (lenne), hogy mit nem szabad megenni. Ha becsapják íz-lelésünket, elfeledtetik velünk az eredeti ízt, akkor tényleg bármit lenyelünk.

A leves hazudik - írja magyarul újfent megjelent nagyszerű pamfletjében Hans Ulrich Grimm (Kétezeregy Kiadó). De nemcsak a Knorr és a Maggi zacskós leves hazudik (a négy főre szóló adagban mindössze két gramm szárított marhahús található), hanem szinte minden. A kenyér, a virsli (de az nagyon), a csecsemőtápszer. Érzékeinket manipulálják és átprogramozzák. Éppúgy, mint gondolatainkat. Egész életünket. Tavaly az Egyesült Államokban az asztalra került ételeknek már kilencvenhat(!) százaléka ipari termék volt.

A Fast Food Nation (gyorsétterem-generáció) már nem ismeri az ételek eredeti összetevőit, életében soha nem szagolt vargányát. "De hát végül is - mondja cinikusan az egyik aromagyár mérnöke - az élvezet fantázia dolga." Már akinek."

(forrás: Heti Válasz)

A cikk amúgy Eric Schlosser bestsellere alapján íródott (Fast Food Nation - Megetetett társadalom). A kép is ugyebár a könyvnek a borítója. Íme egy rövid leírás róla:

Íme három különleges klip, ahol a zene mellett a vizuális élmény is legalább annyira fontos és magával ragadó. Az első a Coldplay legújabb klipje, melyben hihetetlenül jól megcsinálták az egész zenekart bábokkal :) A második video pedig a Sourtól származik. Ezt csak rajongókkal forgattak webkamerás felvételek alapján. Mondjuk már várható volt, hogy valaki ellövi ezt a poént, mert rengeteg hasonló kezdeményezéssel van már tele rég a youtube. Csak éppen egyik sem ilyen profi... Az utolsó klip pedig az OK Go zenekartól jön,  ami természetesen több díjat is elnyert és egy igazi youtube őrületté vált az utóbbi időben. Valóban az. Vágás nélkül, minimális összegből egy oriási ötletet valósítottak meg. Marketing szempontból sem rossz, mert amíg megnézi az ember 5-6-szor a videót a szám is a fülébe mászik, és talán a zenekar nevét is megjegyzi, holott a zene azért nem annyira "hűdejó" :)

Coldplay - Life In Technicolor II.

Sour - Hibi No Neiro

OK Go - Here It Goes Again